Kedves EUROFER Tagok, kedves Kollégák!

A 2019-es év egy rendkívül nehéz időszaknak bizonyult az acélipari szektor számára. A hanyatló acélpiac, a globális kereskedelmi torzulások, valamint a magas nyersanyag árak és szén-dioxid-kibocsátási költségek által okozott nyomás hatására az iparág ismét krízishelyzetbe került. A válságot ugyan nem mi okoztuk, azonban az, ahogyan reagálunk rá, meghatározza jövőbeni sikerességünket.

Az acéliparnak számos olyan kihívással kell szembenéznie, amelyek külső eredetűek és adott esetben akár több éves trendek eredményei. A globális többletkapacitás például nem újdonság – és bár a mértéke korábban alig csökkent 450 millió tonna környékére -, a következményei sokkal nagyobb negatív hatást gyakorolnak az iparágra ilyen kiélezett piaci körülmények között. Az európai acélkereslet enyhén csökkent 2019-ben, 2020-ra pedig csak csekély mértékű növekedés várható.

2017-ben az iparág kezdett talpra állni, a folyamat azonban megtorpant a 2018-ban hatályba lépett amerikai kereskedelemfejlesztési törvény 232-es cikkelyének hatására. Az Uniós védintézkedéseknek viszont nem sikerült kellő mértékben stabilizálni az európai piacot. A 2018-as, 12%-os import növekedés súlyosan érintette a közösségi piac alakulását. Az extrém ingadozás tovább folytatódott 2019-ben, miközben a piac 3%-kal zsugorodott – nagyobb mértékben, mint amire az év elején számítani lehetett.

Ennek eredményét tükrözik az acélipari vállalatok bejelentései: a termelés mértéke összesen mintegy 15 millió tonnával esett vissza 2019-ben, és ennek hatására közel 15.000 munkahely került veszélybe, vagy várhatóan meg is szűnik.

Továbbra is a globális többletkapacitás kezelése marad a legfontosabb feladat az európai acélipar számára, mivel az erősíti az áruáttereléseket indukáló amerikai intézkedések hatásait, továbbá magyarázattal szolgál arra, hogy a nyersanyagárak miért olyan magasak még akkor is, amikor a kereslet akadozik. Az EUROFER ezért is támogatta olyan erősen a ’Globális Fórum az Acélipar Többletkapacitás Felszámolásáról’ megbízatásának meghosszabbítását. Bár a fórum az acélgyártásban érdekelt országok kormányainak egyhangú támogatását élvezi, a további folyamatokban való részvétel kínai részről történt visszautasítása erősen megkérdőjelezi a többletkapacitás csökkentésére irányuló nemzetközi törekvések jövőjét.

2019 elején tanúi lehettünk a ’végleges’ EU-s védintézkedések bejelentésének. Ugyanakkor az ideiglenes intézkedéseken eszközölt mérsékelt változtatások nem feleltek meg az EUROFER elvárásainak: az Unióba exportáló nagyobb szereplők esetében a globális kvótákat országspecifikus kvótákkal módosították, miközben  továbbra is felhasználhatták a maradékkvótákat, fenntartva ezzel az igyekezetet a kvóták mielőbbi feltöltésére. 2019 októberében történt ugyan egy felülvizsgálat, de az EUROFER a védintézkedések mielőbbi, újabb felülvizsgálatát szorgalmazza a végrehajtás során jelentkező egyértelmű hibák kijavítása érdekében.

2019 májusában tartották az Európai Parlamenti választásokat, amely után nem sokkal megválasztották az Európai Biztosság új elnökét is. Az új Európai Parlament sokkal megosztottabb, mint az előző volt a 2014-2019-es ciklusban. A két legnagyobb csoport az Európai Néppárt (EPP – jobb-közép), illetve a Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége (S&D – bal-közép) elvesztették a korábbi összevont többséget. Az Európai Parlament jelenleg a kisebb, azonos méretű pártok színtere, ahol viszont nagyobb mértékben érvényesülnek a politikai szélsőségek: mind a jobboldali euroszkepticisták, mind pedig a sokkal erősebb környezetvédelmi beállítottságú baloldaliak.

Az Európai Bizottság a fókuszát politikai elvek mentén munkacsoportokra osztotta, amelyek közül az „Európai Zöld Megállapodás”, az „Egy erősebb Európa a világtérképen”, az „A digitális kor kihívásainak megfelelő Európa”, valamint „Az emberek javát szolgáló gazdaság” a fő csoportok, amelyekben az acélipart érintő kérdéseket vitatják majd meg. Érdemes megjegyezni ugyanakkor, hogy az „ipar” kifejezés, mint önálló témakör egyik uniós biztos portfóliójában sem szerepel. Az 1960-as Hallstein Bizottság óta nem volt rá példa, hogy nincs egy olyan biztos sem, akinek a munkaköri megnevezésében szerepelne az „ipar” vagy „vállalat” kifejezés, ami elég meglepő, tekintve hogy a Bizottság gondosan ügyelt arra, hogy úgymond politizálja a munkacsoport kijelöléseket.

Az „Európai Zöld Megállapodás” különös jelentőséggel bír az európai acélágazat számára. A hivatalosan 2019 decemberében bejelentett megállapodás egy nagyszabású a klímaváltozást lassító, környezetvédő rendszert irányoz elő az EU számára, különös tekintettel a kötelezettségvállalásokra, amelyek révén 2050-re teljesíthető a szén-dioxid-semlegesség. Ezen kívül meghatároz egy 2020-ban kihirdetendő tervezetet a ’Szén-dioxid Határ Kiigazítás’-ra vonatkozóan, amely biztosítja, hogy az import termékek előállítása során kibocsátott szén-dioxid mennyisége tükröződjön a termékek árában.

Az EUROFER célja, hogy lehetőségeket teremtsen az acélipar számára az Európai Zöld Megállapodás mögött húzódó kihívásokkal összhangban. Valójában egy Acélipari Zöld Megállapodást szeretnénk elérni. Ez utóbbi az acél jelentőségére hívná fel a figyelmet, mind gazdaságilag, mind környezetpolitikailag, aminek tükröződnie kellene az európai végrehajtók által előterjesztett politikákban is. Ahhoz, hogy piacot tudjunk teremteni a „zöld acélnak”, egy jól átgondolt tervre van szükségünk, ami csak a politikai, civil és társadalmi döntéshozók, valamint az ipar szoros együttműködésének eredményeként valósulhat meg.

Az EUROFER számos publikációt közzétett már azzal kapcsolatban, hogy miről is kellene szólnia egy Acélipari Zöld Megállapodásnak, kiemelve az ágazat azon irányú törekvéseit, hogy minél jobban visszafogja a üvegházhatású gázok kibocsátást. Az EUROFER számításai alapján a fennálló körülmények függvényében lehetséges lenne a káros anyag kibocsátás 80-95%-os csökkentése. Mindazonáltal ezeknek a feltételeknek a megteremtése politikai és pénzügyi kötelezettségeket jelentene az európai acélipar szén-dioxid-semlegessé válásának támogatását illetően.

Legfőbb aggályunk az Európai Zöld Megállapodással kapcsolatban, hogy nem úgy kellene a káros anyag kibocsátást csökkenteni, hogy a szektor versenyképtelenné váljon, hanem oly módon, hogy az európai acélipar folyamatosan álljon át a szén-dioxid-szegény működésre. Enélkül az európai klímastratégia csak nevében lesz ’zöld’. Tehát az EUROFER számára a prioritást az jelenti, hogy meggyőzze az új politikai döntéshozókat erről a versenyképesség megörzési követelményről.

Egyértelmű, hogy 2019 egy korszak végét hozta el, 2020 pedig valami újnak a kezdete, és nem csak egy újabb gazdasági ciklusé. Az unió acélipara elkötelezett a minél nagyobb mértékű káros anyag kibocsátás csökkentés, illetve a technológiai újítások mellett, még úgy is, hogy a piaci viszonyok ezen ambíciók elérését egyre nehezebbé teszik. Más politikai szelek fújnak, az európai acélgyártóknak pedig muszáj alkalmazkodniuk, ha talpon akarnak maradni ebben az új világban.

Mindazonáltal az EUROFER továbbra is folyamatos kapcsolatban marad a politikai döntéshozókkal, hogy felhívja a figyelmüket az acél fontosságára, illetve az előttünk álló kihívásokra. Az európai acélipar közvetlenül 320.000, míg közvetve 2,4 millió munkahelyért felelős – ez képezi az európai gyáripar alapját. A szén-dioxid-mentes és körkörös gazdaság vízióját követve továbbra is arra törekszünk, hogy nagyszerű lehetőségeket nyújtsunk az európai társadalom számára. A mi feladatunk, hogy ezt megmutassuk a politikai döntéshozóknak és az európai állampolgároknak.

Várom, hogy ezen célok elérésén közösen dolgozzunk Önökkel, a Tagjainkkal, hogy együtt küzdjünk az iparágunkért itt Európában, és egy versenyképes, biztos jövőképpel rendelkező európai acélipart sikerüljön kialakítanunk.

Tisztelettel:
Axel Eggert
Igazgató
Európai Acélipari Szövetség (EUROFER)