Az Európai Unió acélipara 22 tagállamban közvetlenül mintegy 320.000 embert foglalkoztat. A 28 tagállamban a teljes érintettség mintegy 2,5 millió munkahelyet jelent – ugyanannyi, mint amennyi Finnországban az alkalmazotti összlétszám.

Az acél piacán intenzív kereskedés folyik, miközben a szektor világszinten jelentős, mintegy 550 millió tonna körüli többletkapacitástól szenved, ami a teljes globális acéltermelés 25%-át teszi ki. Ez hatással van a szektor pénzügyi és gazdasági fenntarthatóságára.

Jelenleg a kereskedelemfejlesztési törvény 232-es cikkelye eredményeként az USA piacáról átterelt minden 3 tonna acélból 2 tonna az Unió piacára érkezik. Nagyrészt ennek is köszönhető, hogy az EU acélbehozatala a 2013-as 18 millió tonnáról jelentős mértékű növekedést követően 2018-ban elérte a rekordot jelentő 30 millió tonnát, ami 12%-al haladta meg a 2017-es szintet.

Az uniós acélpiac védelmére bevezetett intézkedés indokolt kereskedelempolitikai válasz az import külső tényezők által kiváltott hirtelen megugrására. A bevezetett kvóta szerkezete vámkontingens típusú, mértéke a 2015-2017-es időszak átlagos importvolumene plusz 5% a 2015-2017-es időszak átlagvolumen adatain alapul. 2019 februárjában 5%-al emelték a kvótát és a tervek szerint további 5%-al emelik 2019 júliusában, majd 2020 júliusában. Az emelés független az Unió acélpiacának növekedésétől.

Amennyiben valamelyik ország túllépi a megengedett mértéket, 25%-os vám lép érvénybe minden egyéb importált termékre, miközben a fő acél importőrök megtartják saját ország-specifikus kvótájukat. Az összes többi országra egy termék-specifikus, ’maradvány-kvóta’ vonatkozik. Az ország-specifikus korláttal ellentétben ez a maradvány-kvóta negyedévekre van osztva. Az intézkedés nem vonatkozik azokra a fejlődő országokra, amelyeknél az import részesedése kisebb, mint 3%. Ha nem használnak ki egy negyedéves volument, a maradék átvihető a következő negyedévre, de a következő évre már nem.

Készült az Eurofer "Support the industry: why we need the safeguard" c. anyaga alapján