Egy évtized telt már el a pénzügyi válságot követően, mégis, ahogy a 2019-es évbe léptünk egy sor fajsúlyos kérdés továbbra is megoldatlan maradt, illetve potenciális instabilitási- vagy konfliktusforrást jelent. USA-Kína kereskedelmi tárgyalások, Brexit, migrációs és határügyi kérdések (EU, USA), klímaváltozás, Kína gazdasági növekedése, Közel-keleti konfliktus, csak hogy néhányat említsünk ezek közül. Reményeink szerint ebben az évben körvonalazódik a megoldás ezen ügyek esetében.

Bár sok anyagról azt állítják, hogy lehetővé teszi vagy támogatja a modern társadalom fenntarthatóságát, kevés képes ennek az elvárásnak olyan hosszú távon, vagy olyan sokszínű alkalmazhatósággal megfelelni, mint az acél. Ugyanakkor nem lesz egyszerű fenntartani ezt a pozíciót. Egyre szigorúbbak a szélesebb társadalmi körök irányából érkező elvárások, az egymással versengő alapanyagok fejlődnek, és folyamatosan új, nagy teljesítményű anyagokat fejlesztenek.

Két konkrét kihívás van a közvetlen látókörünkben, amelyekkel foglalkozni kell.

Az első a klímaváltozás kérdése, amiben az acél is fontos szerepet játszik. Az acélipar termelése 1,8 milliárd tonna körül alakult 2018-ban, amelynek 70%-a nyersanyagokból történő új acél előállítás volt. A gyártás során kibocsátott CO₂ mennyiséget a globális antropogén emisszió 7-9%-ára becsülik.

Ugyanakkor a Párizsi Megállapodásban lefektetett kibocsátás csökkentés lehetővé tételében szintén döntő szerepet játszik az acél. A szén-dioxid mentesítés erősen acélintenzív, legyen szó akár megújuló energiáról, tömegközlekedésről, okos városokról vagy villamosításról.

A World Steel Association tagsága, amely a világ acél termelésének több mint 80%-át képviseli, továbbra is olyan megoldásokat keres, amelyek javítják a hatékonyságot az energiafelhasználás és a terméktervezés terén. Egy olyan izgalmas, új programon dolgozunk, amely reményeink szerint hamarosan elindulhat. Figyeljék a fejleményeket!

A második kihívást az jelenti, hogy egyre nagyobb hangsúly helyeződik a gyártás körkörös megközelítésére – az úgynevezett körkörös gazdaságra –, ami mára a gazdaságpolitikai döntéshozatal alapját képezi. Ez kétségtelenül jelentős hatással lesz minden fémelőállító szektorra, így az acéliparra is. Az acél és az acélgyártás melléktermékei, mint nyersanyagok közel 100%-ban újrahasznosíthatók. Végül is nem sok anyagról mondható el, hogy kulcsszerepet játszik az újrafelhasználás, újrahasznosítás, újrafeldolgozás, újragyártás világában.

Annak érdekében, hogy a modern társadalom fejlődéstörténetében az acél továbbra is alternatíva maradjon, az acéliparnak rengeteg a tennivalója a jövőbeni sikerekért.

forrás: www.worldsteel.org